nem értem, hogy ma mi volt rajtam olyan érdekes - talán a kócos hajam? megszűnt a fizetés nélküli munkahelyem gpoy

nem értem, hogy ma mi volt rajtam olyan érdekes - talán a kócos hajam? megszűnt a fizetés nélküli munkahelyem gpoy

GPOY

A nyugdíjrul

napispam:

Kedves gyerekek,

egy tökéletes világban az állami nyugdíjrendszer úgy működik, hogy amikor munkába álltok, akkor a legálisan szerzett jövedelmetek egy x százalékát befizetitek állambácsinak nyugdíjjárulék jogcímen. majdan 40-50 év múlva, amikor öregek és fáradtak lesztek, akkor ebből a befizetett összegből kaptok jövedelmet, melyből a lehetőségekhez mérten eléldegéltek halálotokig.

a valóságban azonban sajnos ez nem így működik, mivel állambácsi a befizetett pénzeteket aktuálisan elkölti másra (szociális kiadásokra, bkv támogatásra, új stadionra, stb.), ezért a gyerekeitek által befizetett járulékokból osztja nektek vissza a pénz öregkorotokban, de az általatok keresett jövedelem alapján kiszámolva.

mivel ez utóbbi rendszer is megremegett pár évtizede, ezért az aktuális kormány (tudjukki) kitalálta a kötelező öngondoskodást. azaz: a nyugdíjjárulékon felül is kellett fizetni magánnyugdíjpénztárba pénzmagot, amit az névre szólóan megőrzött (volna) és visszafizetett (volna) nektek öregségetekben.

szabadon megválasztott és szeretett kormányunk azonban úgy érezte, hogy fontosabb a népnek a nyugdíjnál, ha megveszi a malévot (hova is repkednek ők mostanában?), a magyar olajtársaságot, illetve az évek óta masszívan veszteségesen működő eon-os földgáztározókat, ezért a saját magatoknak gyűjtögetett pénzeket inkasszálta és elköltötte.

most ott tart a helyzet, hogy a fentebb említett szabadon megválasztott és szeretett kormányunknak halvány fingja sincs róla, hogy miből fog nektek nyugdíjat fizetni, ezért találta ki a gyerekek alapján pontozandó bonus/malus rendszert, amely rengeteg sebből vérzik.

egyrészt a munkanélküliség manapság csak azért nem nagyobb, mint azelmúltnyolcévben, mert mindenki el lett zavarva közmunkára vagy megszégyenítő oktatásra, aki pedig ezt nem fogadta el, azt egész egyszerűen kizárták a szociális ellátásból, azaz nem részesülhetett tovább munkanélküli segélyben, és mint ilyen nem is számít tovább munkanélkülinek. munkája ugyan nincsen ezeknek az embereknek, de mégsem rontják a statisztikát.

nade, ha a mostani csapott számú dolgozni vágyó embernek sem tudunk munkát biztosítani, akkor vajon hogyan lesz majd kenyérkeresete a tíz-húsz-harminc év múlva felnövő rengetegsok gyermeknek, akiket szüleik a magasabb nyugdíj reményében vállaltak be? segítek: sehogyan. több gyermek, több állampolgár nem jelent több munkahelyet. több éhes szájat, több munkát és több szociális kiadást viszont igen.

hovatovább meggyőződésem, hogy aki erején felül vállal be gyereket (értsd: nem tudja rendesen és biztonsággal eltartani), abból boldogtalan ember lesz. ráadásul a gyerekeit is azzá teszi. érzelmileg és szociálisan elhanyagolt kis egyénekkel lesz tele a világ, akik frusztrált szüleikkel élnek majd egy fedél alatt sokáig.

mindezekből csak két következtetést tudok levonni

egy: szabadon megválasztott és szeretett kormányunk totálisan inkompetens és idióta, mely nemzeti jelszavakat (fogy a magyar) hangoztatva és az öntudatra hivatkozva próbálkozik még jobban maga alá gyűrni a népet és ideológiát teremteni egy hamarosan bekövetkező nyugdíjcsökkentéshez, vagy

kettő: szabadon megválasztott és szeretett kormányunk arra apellál, hogy a hirtelen bevállalt gyermekek miatt a két munkahelyen sínylődő apa ötvenévesen szívrohamot kap a túlterheltségtől és az idegtől, de előtt még alkoholba fojtott bánatában agyonveri a feleségét, így máris helyből két embernek nem kell nyugdíjat fizetni, valamint két munkahely is felszabadul a feltörekvő generáció részére.

rátok bízom szerintetek melyik variáció az igaz, de bárhogy is van, szerintem gyorsan tanuljatok nyelveket…

:()

Ő itt a tánctanárom Túri Virág Réka. Szombaton (és vasárnap is) fellépett a tánccsoportjával a Lótusznapokon, bár második nap nem mentünk ki megnézni őket, mert ítéletidő volt Szegeden. Talán ez az egyetlen egy értékelhető kép született (a környezet alkalmatlan esztétikus fotók készítésére, itt is belerondít a hangfal).

Évről-évre egyre többen lépnek fel – most 12-en. Nagyon ügyesek, és csodálatosak voltak. Remélem, hogy egy nap én is ilyen faszán fogom űzni az ipart!

photo odissi

Gyerekszáj happened

Végül is családtag, de nem vérrokonom a még négyéves Timi. Elég agresszív és akaratos (őszinte is, de ez általános jellemvonás, és nincs is ezzel semmi probléma) - szerintem -, azonban semmilyen módon nem áll jogomban “nevelni”, és már így is sajátosan bánok a gyerekekkel.

Ezért akármikor találkozom vele, ő engem mindig nagyon utál, leszid, élvezi, hogyha játékból lelőhet, ordít velem, de elvárja, hogy együtt barbizzunk, és hasonlók. Nincs türelmem hozzá, ezért többnyire leszarom.

Így nézett ki minap a beszélgetésünk:

Timi: ma van a tesóm születésnapja!
Timi: én legközelebb ötéves leszek…
Én: mikor leszel ötéves?
Timi: hét év múlva!
Timi: aztán hétéves leszek.
Timi: (kicsit markolássza magát) rohadtul kell pisilnem!

Ha egyszer lesz gyerekem, bizonyára kellőképpen el fogom rontani - akármennyire sem szeretném -, és ezt szabadon művelhetem, mint minden szülő, de! Nem értek egyet azzal, hogyha az egyik gyereknek születés/névnapja van, akkor a másik gyerek is kapjon egy kisebb ajándékot. Szerintem a gyerekek elég értelmesek ahhoz (legalábbis megérdemelnének ennyi tiszteletet), hogy megértsék: most valaki mást ünnepelünk.
Egyébként a gyerekek egész jól kondicionálhatóak. Náluk például a születés/névnap = ajándék és torta.